Több, mint két órányi utazást kínál aranytálcán az Ízek imák szerelmek Julia Roberts evős-ivós, meditálós-szerelmes alakításával, sok-sok képben elmesélve ezt a nagy ívű, szabadon lapozgatható turistakalauzt. Toldozásra-foldozásra szorul ugyan, mert néprajzi ismereteit jól elméretezte, mégsem kidobott pénz, ha mi is repülőre szállunk egy mozijegy áráért.
Önmagukat keresgélő középkorú nőkkel tele van a spájz, de míg legtöbbjüknek elég egy istenes nagy pofon férjuramtól, hogy észhez térjen, néhány merészebb példány becuccol bőröndjébe, és meg sem áll a legközelebbi mediterrán országig. Ismeretes ez a filmes-könyves toposz, és talán van még benne annyi erő, hogy élvezzük az Ízek imák szerelmek című portékát is, amiben Julia Roberts egy ilyen személyiség meg(re)formálásával tér vissza a reflektorfénybe. Az általa játszott Elisabeth Gilbert írónő az élet sava-borsát hajszolja szerelemben, ételekben, vallásban, ami éppen jön az alatt az egy év alatt, míg rója a szélességi és hosszúsági köröket, na persze csak a maga finom és nőies modorában.
A könyvesboltokban már a bestseller is kapható, olvasható, fogyasztható, teletömve betűbe csomagolt étkekkel, szerelmekkel, gurukkal, vonzó tájegységekkel, szóval mindennel, ami szem-szájnak ingere. Az előételként piacra dobott regény folytatása sem váratott sokáig magára, ahogy a színesen-szagosan kifőzött, életút-kereső mozidarab sem. Elisabeth Gilbert önéletrajzi regényben meséli el filmvászonra való tapasztalatait, ami sokak szerint jobban sikerült, mint mozgóképi párja.
A könyv- és filmbéli útiterv „szentháromsága” Itália, India és Bali, ahol gasztronómiai, vallási és érzelmi csodákkal találkozik az Ízek imák szerelmek pikareszk sztorijának elkenődött hősnője. Balin egy fogatlan jós indítja el Elisabeth-et, a nagy utazót, hogy ismét otthonától, New Yorktól távol kóboroljon, és utolsó állomásként visszatérjen a koktélos, napfényes indonéz szigetre. Rómában pasta- és pizzahegyeken át visz az ösvény a következő pihenőig, Indiáig, ahol a padlósikálásból és az álmosító meditációból is kijut Elisabeth-nek, aki a spirituális lélekelixír után átvitorlázik Bali szigetére, és végre-valahára rátalál a szerelem.
Nem mintha előtte nem jutott volna neki ilyesmi, de Elisabeth nem kevésbé kiégett, mint mondjuk az Antonioni-hősnők, így első dolga tespedt házasságának és futó viszonyának felszámolása. Engedtessék meg azért némi csodálkozás ezen vakmerő ténnyel kapcsolatban – még akkor is, ha száz százalékig képes az ember megérteni a női lélek mozgatórugóit –, hiszen valóban trendi, ám nem túl gyakori megoldás a filmben prezentált férjelhagyási gesztus. A háttérben fortyogó érzelmek ellenére ne higgyük, hogy rossz és jó párkapcsolati recepteket kínálgat a film, sőt, ügyesen elkeni ezt a kérdést, mert néha képtelenség eldönteni, mire vágyik a főszereplő.
Ha elfelejtünk azon gondolkodni, vajon mégis miből teheti meg egy közepesen sikeres írónő, hogy egy év gondűző szabadságot engedélyezzen magának, érzelmileg könnyű vele azonosulni, hiszen ki ne szeretné lelki sebeit az olasz dolce far niente életérzéssel, az indiai guruk bölcsességével vagy az indonéz partok hullámaival gyógyítgatni?! Főleg akkor – és most nőtársaimhoz szólok – ha Javier Bardem vár egy csónakkal az út végén.
Az alkotók ugyanakkor hetet-havat összehordanak a női lélek szabadságkereséséről, öndefiniálási kényszeréről, élmények utáni éhségéről, így az Ízek imák szerelmek tarka klisékben regéli el a külső-belső utazást és az írónő nyűglődéseit. Az évezred elején robbant szinglikultúra utórezgései összpontosulnak Julia-Elisabeth alakjában, amiből nem maradhat ki az intelligencia hozzáfőzése több mint tíz év szinglimaradványához. Hiába lüktet a saját maga akaratából válást kezdeményező asszonyban „ősei” szinglivére, már nem a szingliség a lényeg, hanem az annak mélyén rejlő kérdéshalmaz, és az arra adott lehetséges válaszok kiskátéja.
Ryan Murphy multikulturális mandalája jó hosszú, jó széles, jó aprólékos, képtelenség unatkozni rajta, képtelenség nem méltatni szépségét, kellemességét, csak tudni kell a maga helyén kezelni a sok üresen puffogó frázist. Kár, hogy e sok testi, szellemi és lelki táplálék mellett végül mégis éhen marad a néző, és kénytelen némi elemózsián tengődni a moziszékben.
Önmagukat keresgélő középkorú nőkkel tele van a spájz, de míg legtöbbjüknek elég egy istenes nagy pofon férjuramtól, hogy észhez térjen, néhány merészebb példány becuccol bőröndjébe, és meg sem áll a legközelebbi mediterrán országig. Ismeretes ez a filmes-könyves toposz, és talán van még benne annyi erő, hogy élvezzük az Ízek imák szerelmek című portékát is, amiben Julia Roberts egy ilyen személyiség meg(re)formálásával tér vissza a reflektorfénybe. Az általa játszott Elisabeth Gilbert írónő az élet sava-borsát hajszolja szerelemben, ételekben, vallásban, ami éppen jön az alatt az egy év alatt, míg rója a szélességi és hosszúsági köröket, na persze csak a maga finom és nőies modorában.
A könyvesboltokban már a bestseller is kapható, olvasható, fogyasztható, teletömve betűbe csomagolt étkekkel, szerelmekkel, gurukkal, vonzó tájegységekkel, szóval mindennel, ami szem-szájnak ingere. Az előételként piacra dobott regény folytatása sem váratott sokáig magára, ahogy a színesen-szagosan kifőzött, életút-kereső mozidarab sem. Elisabeth Gilbert önéletrajzi regényben meséli el filmvászonra való tapasztalatait, ami sokak szerint jobban sikerült, mint mozgóképi párja.
A könyv- és filmbéli útiterv „szentháromsága” Itália, India és Bali, ahol gasztronómiai, vallási és érzelmi csodákkal találkozik az Ízek imák szerelmek pikareszk sztorijának elkenődött hősnője. Balin egy fogatlan jós indítja el Elisabeth-et, a nagy utazót, hogy ismét otthonától, New Yorktól távol kóboroljon, és utolsó állomásként visszatérjen a koktélos, napfényes indonéz szigetre. Rómában pasta- és pizzahegyeken át visz az ösvény a következő pihenőig, Indiáig, ahol a padlósikálásból és az álmosító meditációból is kijut Elisabeth-nek, aki a spirituális lélekelixír után átvitorlázik Bali szigetére, és végre-valahára rátalál a szerelem.
Nem mintha előtte nem jutott volna neki ilyesmi, de Elisabeth nem kevésbé kiégett, mint mondjuk az Antonioni-hősnők, így első dolga tespedt házasságának és futó viszonyának felszámolása. Engedtessék meg azért némi csodálkozás ezen vakmerő ténnyel kapcsolatban – még akkor is, ha száz százalékig képes az ember megérteni a női lélek mozgatórugóit –, hiszen valóban trendi, ám nem túl gyakori megoldás a filmben prezentált férjelhagyási gesztus. A háttérben fortyogó érzelmek ellenére ne higgyük, hogy rossz és jó párkapcsolati recepteket kínálgat a film, sőt, ügyesen elkeni ezt a kérdést, mert néha képtelenség eldönteni, mire vágyik a főszereplő.
Ha elfelejtünk azon gondolkodni, vajon mégis miből teheti meg egy közepesen sikeres írónő, hogy egy év gondűző szabadságot engedélyezzen magának, érzelmileg könnyű vele azonosulni, hiszen ki ne szeretné lelki sebeit az olasz dolce far niente életérzéssel, az indiai guruk bölcsességével vagy az indonéz partok hullámaival gyógyítgatni?! Főleg akkor – és most nőtársaimhoz szólok – ha Javier Bardem vár egy csónakkal az út végén.
Az alkotók ugyanakkor hetet-havat összehordanak a női lélek szabadságkereséséről, öndefiniálási kényszeréről, élmények utáni éhségéről, így az Ízek imák szerelmek tarka klisékben regéli el a külső-belső utazást és az írónő nyűglődéseit. Az évezred elején robbant szinglikultúra utórezgései összpontosulnak Julia-Elisabeth alakjában, amiből nem maradhat ki az intelligencia hozzáfőzése több mint tíz év szinglimaradványához. Hiába lüktet a saját maga akaratából válást kezdeményező asszonyban „ősei” szinglivére, már nem a szingliség a lényeg, hanem az annak mélyén rejlő kérdéshalmaz, és az arra adott lehetséges válaszok kiskátéja.
Ryan Murphy multikulturális mandalája jó hosszú, jó széles, jó aprólékos, képtelenség unatkozni rajta, képtelenség nem méltatni szépségét, kellemességét, csak tudni kell a maga helyén kezelni a sok üresen puffogó frázist. Kár, hogy e sok testi, szellemi és lelki táplálék mellett végül mégis éhen marad a néző, és kénytelen némi elemózsián tengődni a moziszékben.
http://prae.hu/prae/articles.php?type=1&cat=1&aid=3035
